Hommage a A.P. Csehov
X benyit a hentesüzletbe. A boltban nincs sor, csak egy fiatal nő
áll előtte. X a hentessel folytatott dialógusa végét csípi el:
-Kicsontozzam?
A nő kissé hezitálva, de szinte rögtön válaszol.
-Nem…végülis nem szükséges.
Ebből látszik, hogy minél előbb szabadulni akar. Biztos nem tört
még be a társadalom kristálypalotájába…Valójában azonban ezt már különleges
szolgáltatásnak érzi és nem akar gondot okozni a hentesnek. Majd otthon, miután
fél órát vesződött a csontozással, szembesülhet szerencsétlenségével, hogy
tudniillik minden gesztust, egyáltalán minden ilyen helyzetet túlértelmez,
túlbonyolít, hiszen ha él a csontozás lehetőségével, az számára óriási
segítség, a hentesnek pedig teljesen közömbös.
-675 Ft lesz
A nő odaadja a pénzt.
-Köszönöm, viszlát.
-Viszlát.
A hentes végre X-hez fordul.
-Jó napot. 50 dkg velőt szeretnék.
-Agyvelőt?
-Igen, persze, de ha lehet ne legyen állott!
-Állott…hm…természetesen csak friss áruval szolgálunk
vásárlóinknak - ütközik meg a hentes, majd hozzáteszi: - Mondja, maga talán nem
szereti Csehovot?
-Tessék? Hogy mondta? –hökken meg X.
-Csehov. Nem kedveli?
-Elnézést, de hogy jön ez ide? – kérdezi, de kis idő után azért
válaszol: - Nem tudom, ezen még nem gondolkoztam…ez így konkrétan sosem merült
fel bennem. Ha meggondolom, nem is ismerem igazán.
A hentes kissé elszontyolodva, de megértően reagál:
-Akkor lehet, hogy tényleg jobban jár, ha nem akar pihent agyat
venni.
-Hogy mondta, pihent a…??
-Tessék, itt a friss velő! 350 Ft lesz - vág X szavába a hentes
X fizet, habár még mindig meg van rökönyödve. Töpreng, s már
kifelé tart, amikor mégis visszafordul:
-Nem tehetek róla…sosem érdekelt az irodalom…ha visszagondolok, némi túlzással úgy rémlik, mintha az irodalom
órákon csak Jókairól lett volna szó…. Igen, határozottan emlékszem, több
regényt is el kellett olvasni tőle…de már ez is régen volt…viszlát.
-Viszlát.
Ha a hentes nem lett volna biztos afelől, hogy X részéről ez
csupán naiv mentegetőzés és valójában fogalma sincs Csehov Jókai paródiájáról,
minden bizonnyal értékelte volna X kifinomult humorérzékét, így viszont csak
pár gondolatfoszlány suhant át az agyán:
„igaz, nem tehet róla…irodalom órák…hmm…”és Ilka arca nem volt sápadtabb
rózsás ajkánál” ” -ironizált rezignáltan.
X távozása után egyedül maradt és elmélázott:
„Az embereknek azért nem kellene ennyire elzárkózniuk a Csehovval
való találkozástól, főleg ha ezek szerint mégsem biztosak benne, hogy csak
friss velőt akarnak vásárolni …én szeretem Csehovot.”
Majd szomorú lemondással vonta le azt a következtetést, hogy az
emberek végtelenül közömbösek nemcsak az irodalom, de a humorérzék iránt is és mivel bántotta, hogy
ehhez talán a hentesüzlet is hozzájárul, soha többé nem hozatott friss árut.
